Eller Mária: Múlt – jelen – jövő
Csontváry Kosztka Tivadar Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonba c. festményéhez
A jelenben megidézhető a múlt,
s a jövő pillanatának varázsa,
a múltban és a jövőben azonban
nem lelhető fel a jelen,
hiszen a múltban a jelen
még a jövő köntösét hordozza,
a jövőben pedig a jelen még a múlt.
„Az éneklésnek ideje eljött”.
„Zászló felettem szerelmed”,
melynek „lángjai tűznek
lángjai, az Úrnak lángjai”!
Hűsölj velem e forró nyári napon
az éltető „czédrusfa” árnyékában,
melynek tövéhez Libanonba elzarándokol
vágyódó lelkünk, s újra megtaláljuk
ifjúságunk vidám, friss lendületét.
Látom a Nap-szerelmes Csontváryt festeni
a taorminai görög templom romjai között,
közben homlokára csókot hint a
Jón-tenger felől érkező lágy, vágykeltő
passzát szél és az első napsugarak
vízről visszatükröződő csillámló
fényében „kéz a kézben”, csábító
körtáncba kezdenek a zsendülő
szép fiatal lányok, a Jó-Isten jegyesei.
A szicíliai forró nyár vonzásának
nem tudunk ellenállni, ahol
nászra kél a tenger vad hullámaiból
kiragadott vízcsepp a napsugárral és
az örök körforgás részeként,
egyesül az izzó levegővel,
míg el nem nyelik az egek vizei,
hogy onnan később újra megöntözze
esőjével a tikkadó Föld-anyát.
Lent és fent, majd fent és lent,
két élet között a halál fogságából
szabadulva mindig jön a feltámadás,
az újjászületés mámorító érzésével,
újra és újra „pezsdítő vér” és éltető víz
kerül a Természet táncába, melynek
dinamikus ereje biztosítja az élet állandóságát
a múlandósággal szemben, ahol minden
emberélet a világmindenség mikrokozmosza,
a Jó-Isten alkotta újjászületéseivel,
folyton kilépve a nagy kozmikus tudatból.
Az univerzum legfontosabb éltető eleme
a rombolással, pusztulással szemben
a szeretet mindent legyőző ősi energiája.
Kedvesem! A múlt József Nádor téri emlék-kristályaira
épül a jövő diamont-palotája. A jelen sorsdöntő pillanatra vár,
mely visszahat a múltra és a jövőre!
(Budaörs, 2018. július 10.)