Szonett az öngyilkos lányról
Botticelli Vénusz születése című festményéhez
Öngyilkos lány Botticelli képén Vénusz,
Elhittem neked istennő lehetek melletted,
agglegény szobád mennyezetét újra festheted
Ádám teremtése neked csak egy rébusz
Fejünk fölött pálcát tőr nyomban a klérus
Sorsközösséget nem vállalnék ma már te veled,
pedig tudom, a jó Istenem ugyanúgy ott van benned
Tudod, az én hű szerelmem immár Jézus
Ma már nem kísértenek árny-gondolatok,
„Szél öcsénk, levegő, felhő, jó és rút idő”
kedvesek nekem, ha rájuk gondolhatok
Jó Grácia homlokcsókja bókot hintő,
hozzá is mindig hűséges maradhatok,
verseimben hadd legyek olyan szép, mint ő.