Eller Mária esszéje:
Szűz Mária napi búcsú mise a budaörsi Kőhegyen a szerző saját felvétele
Reményeink beteljesülése: kitekintés az újjáteremtett Földre
A 2018. júliusi simai főiskolai tábor 6. szemináriumi előadását választottam dolgozatom témájának. Ennek címe: A Föld és az emberiség jövője a 37. Zsoltár alapján, előadója Dr Vankó Zsuzsa volt.
Az előadás a 37. Zsoltár teljes szövegének ismertetésével kezdődött, de ezt felvezetve Dr Vankó Zsuzsa rögtön felhívta a figyelmet arra, hogy annak szerzője Dávid, (ahogy ez az első szóból ki is derül) és azzal az áhítattal érdemes hallgatnunk, amelyet akkor érzünk, ha arra gondolunk, hogy már egy 3000 éves szöveget tartunk kezünkben. Az ékírásos, vagy akár görög, akár római irodalommal összehasonlítva, nem érezzük ódonnak, erre a sok-sok évre gondolva sem, mert a Szentírás közvetlenül szólít meg minket, nem úgy, mint a világról szóló művek. „Feltehetjük a kérdést, hogy vehette-e ezt az egészet Dávid a saját fejéből?” Nyilvánvaló a válasz erre a kérdésre, de ezt már nem tette hozzá az előadó, hogy közvetlen isteni kinyilatkoztatásról van szó prófétán keresztül, hiszen az egész Biblia az.
A Zsoltár hétköznapi problémából indul ki és majd csak a 9. verstől kezd el „szárnyalni”. Azzal a mindennapi dologgal indul, hogy „Ne bosszankodjál”! Végig szembeállítja egymással az igazakat és a gonosz embereket, ebbe beleértve, a jövendőbeli sorsukat is.
„Miről nevezetes ez a Zsoltár?” – tette fel a kérdést az előadó. Arról, hogy a Hegyi beszédben maga Jézus idézett belőle, méghozzá a híressé vált boldogmondásokban. (Mt 5,5) „Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.” (hivatkozik vissza a Zsolt 37,11-re). Majd egy másik fontos fogalmat helyezett az előadó az érdeklődés kereszttüzébe. „Mi az, hogy üdvösség?” – kérdezte, majd meg is válaszolta. „A megváltott emberek célba érkezése. Sok ember erre úgy válaszolna, hogy ez a mennyország, de itt nem ez a helyes válasz, érdemes ezen elgondolkozni. A Földről van szó. A szelídek öröklik a Földet, nem az erőszakosok. A Szentírás egésze szerint is, nem a mennyország a végcél, az csak átmeneti állomás. A Földön valósul meg, az újjáteremtett Földön az új világ, de hogy milyen állomásokon keresztül, hogyan jutunk el idáig, arra majd csak az előadás későbbi részében világított rá Dr. Vankó Zsuzsa.
Ennél a pontnál szeretném kifejteni, hogyan is tudnám körvonalazni, mit takar számomra a bibliai értelemben vett „szelídek” és ezzel „karöltve”, a „lelki szegények” fogalom. Én ezt értem alatta: Akik nem egoisták, kevés bennük az énközpontú agresszió és önzetlenek. Szolgálatra készek másokért, embertársaikért, családjukért, az Istenért, és ezt mind tiszta őszinte szeretetből teszik. Lelkükben kevés van a rossz emberi tulajdonságokból, (mint az önzés, irigység, hatalomvágy, dölyfösség, kevélység stb.) vagyis attól szegény, jámbor, alázatos, a szó legjobb értelmében nemes a lényük.
Két feltámadás lesz, ezt ma még kevesen tartják számon ilyen pontosan – folytatta az előadó, miközben visszautalt egy korábbi előadásra is. Az első feltámadáskor kijönnek a sírokból mindazok is, akik a „koporsókban vannak” és a megváltottak közé tartoznak. Persze a halottak testére, csontjaira, poraira vonatkozó kifejezést jelképesen kell érteni. Az első feltámadás az élet feltámadása, a második a kárhozat feltámadása lesz. A kettő között pedig el fog telni ezer év. A többi halott nem elevenedik meg addig az ezer esztendőig, mire eljön a kárhozottak feltámadása. Akkor viszont a második feltámadásban a feltámadottak felsorakoznak Isten előtt. Megnyittatnak a könyvek és megítéltetnek a cselekedeteik. A Jelenések könyvének 20. fejezetében ide vonatkozóan, a 11. verstől a 15. versig részletes leírást kapunk az utolsó ítéletről.
János evangéliumából a 14. fejezet 1-3 versére is ráirányította a figyelmet az előadó. Jézus itt arról beszélt búcsúbeszédében, hogy az „én Atyámnak házában sok lakóhely van” a megváltottak számára, ide kerülnek az élet feltámadása után a megváltottak már arra az ezer évre is, mely a két feltámadás között van. Innen együtt fognak eljönni Jézussal együtt újra a földre a kárhozottak feltámadásakor. Erre való utalásként és arra a kérdésre válaszként, hogy mi történik az ezer év végén a Jelenések könyvéből a 21,2 igéből kapunk konkrét választ. „És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített mennyasszony”. A városnevet, Jeruzsálemet, szintén jelképesen kell érteni, hiszen ez eredetileg a Béke városát jelentette.
Az első, azaz az élet feltámadásakor megkötöztetik a Sátán ezer esztendőre, hogy „ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő” (Jel 20,3). Azonban „mikor eltelik az ezer esztendő a Sátán eloldatok az ő fogságából”(Jel 20,7), és újra elhiteti, azokat akik feltámadnak a második feltámadásban. „Góg és Magóg” fiait, akiket Sátán küzdelemre szólít fel. Hogy kiket értünk Góg és Mágóg fiain és ki is volt Góg és Mágóg, erről is szó esett az előadásban. Dr Vankó Zsuzsa visszautalt az Ószövetség irataira és Ady Endre közismert versére. 1Móz 10,2-ben, a 1Krón 1,5-ben és Ezékiel próféta evangéliumának 38. és 39.fejezetében találunk utalást. Szimbolikusan az emberiség ősatyjairól van szó, tőlük szaporodott el az emberiség minden népe.
Ezt a háborút azonban Isten kibontakozni sem hagyja, a számonkérés után Istentől a mennyből tűz száll alá és megemészti Sátánt és táborát.
Az azonban téves következtetés és ideje lenne helyretenni, hogy Sátánra és táborára a pokolban örök kínszenvedés várna. Ehelyett örökre eltűnnek. Erre bizonyíték a Jel 22,3 igehely, miszerint „semmi elátkozott nem lesz többé”. Ferenc pápa nagy port kavart kijelentése is erre utal, miszerint azt mondta egy újságírónak – melyet később visszavont a Vatikán, arra hivatkozva, hogy az újságíró félreértett valamit -, hogy „pokol nincsen, a kárhozottak eltűnnek”. Mártonffy Marcell teológus – idézte az előadó -, azonban megvédte ezt az állítást, hogy nem félreértés. Ideje lenne már korrigálni a középkori téveszméket.
Nincs olyan a Bibliában sehol, hogy az örök boldogság lenne szembeállítva az örök szenvedéssel. Az ÉLET van szembeállítva a HALÁL-lal, de a feltámadás után megszűnik a halál. Az egyik hallgató helyesen jelölte meg az ide vonatkozó igék közül a talán legfontosabbat a Róm 6,23-at, vagyis „Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban”. Majd a Biblia főigéjére Ján 3,16-ra történt utalás. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ez alapján bízhatunk valamennyien, akik igaz hívő emberek vagyunk a halál nélküli örök élet elnyerésében.
A 37. Zsoltár ezekkel a szavakkal festi le a kárhozottak sorsát: a 9. versben „az elvetemültek kivágattatnak”, a 20.-ban „a gonoszok elvesznek”, a 28.-ban „a gonoszok magvát pedig kiirtja”, a 36.-ban „De elmult és imé nincsen! kerestem, de nem található” és a 38.-ban „a gonosznak vége pusztulás”.
A jók pedig „a kik az Urat várják, öröklik a földet”. Külön hangsúlyt kapott, hogy az öröklés fogalma milyen fontos ebben a kérdésben és ennek megfelelően milyen sokszor fordul elő a Zsoltárban. Az ezer év a két feltámadás között egy hatalmas iskola, mert „azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről” (Jn 16,23) mert ott minden kérdésre választ kap az ember.
Vajon milyen lesz az élet ezen az új teremtett földön? – tette fel az elgondolkoztató kérdést Dr Vankó Zsuzsa. Talán tétlenség és statikus állapot fog uralkodni, mégsem lesz olyan jó? Még erre a nehéznek tűnő kérdésre is találhatunk konkrét választ a Bibliában, nyugtatta meg a hallgatóságot.
„Sokra bízlak ezután” Mt 25,21 igehely szavaival, egyértelmű utalás a fejlődésre, előre haladásra, arra, hogy feladatokat, megbízatást fognak kapni az örökké valóságig élő arra érdemes, kiválasztott emberek. Megtörténik a természet teljes újjáteremtése, de nem az egész univerzumot kell újjáteremteni, hanem az eget és a földet. (Bár sajnos ma már az űrben is rengeteg szemét kering a Föld körül.) Itt az új világban az állatvilág is megváltozik, hiszen „farkas a báránnyal együtt legel” (Ézs 65,25) és nem fog hiányozni semmi. Számomra újszerű volt az állatvilággal kapcsolatban az a gondolatmenet, hogy a teremtett világ kezdetén, a bűneset előtt az állatok sem öltek, hiszen teljesen ismeretlen fogalom volt a halál minden élőlényre vonatkozóan.
Zárásként, hadd ejtsek néhány szót arról, hogy milyennek képzelem el az újjáteremtett Földet. Arról szó volt az előadásban, hogy most a megváltott emberek szemtanúi lehetnek annak a hatalmas eseménynek, a számukra örökül adott Föld újjáteremtésének, ahogy Isten szava által létrejön körülöttük minden. A Szentírás Máté evangéliumában a 25,34 igehelyen azt is tudomásunkra hozta, hogy Isten az eredeti teremtés pillanatában is tudta, hogy ez így lesz, újra birtokba adja majd az embernek a Földet: „a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta”, visszahozza azt, ami kezdetben volt, hiszen „Én vagyok az Alfa és az Ómega”(Jel 21,6). Innen származik az elhíresült igehely az Istenről.
Én is azt gondolom, hogy mivel az Isten saját képmására teremtette az embert és Ő folyamatosan tevékenykedik, jelen van életünkben, a teremtés munkája egy pillanatra sem áll meg, az újjáteremtett világban minket sem fog tétlenségre késztetni. Sőt!
Mivel az új világ már nem áll többé a pénzvilág hatalmában, megszűnnek a káros viszonyok, nem lesz miért háborúskodni és viszálykodni egymással. A legfontosabb azonban az, hogy az emberi természetben megmarad az emberek szabad választási képessége. (Nagyon sok múlik ezen most is. Azzal, hogy ilyennek teremtett minket Istenünk, számos nehézséget vállalt fel önként, de sokat elárul isteni természetéről, mely Immanuel Kant szavaival „a végére mehetetlen bölcsességgel párosult erkölcsi tökéletesség”(…), „a legfőbb eredeti Jó”. Többek között ezért sem mindegy, hogy kik is kerülhetnek a kiválasztottak, a megváltottak közé. Csak olyanok lehetnek, akiknek erkölcsi érzéke, értékítélete, morális felfogása egybeesik Isten tökéletes irányvonalával és legkésőbb azalatt az ezer év alatt, ami a két feltámadás között van, teljes azonosságra is juthatnak vele az emberek.
Az új világot úgy képzelem el, hogy a művészetek (az emberek ebbéli egyedi hajlamai szerint) veszik át a főszerepet. Lesz, aki egyszerű kézműves tevékenységben jeleskedik továbbra is, mások a zenében, festészetben, szobrászatban, irodalomban, filmművészetben. A ma modernnek számító számítástechnikával, videó grafikával, filmkészítéssel, hálózatépítéssel kapcsolatos tudás sem vész el, hanem lesznek, akik továbbra is ezen és hasonló területeken működnek. A különféle innovatív tudományokban való jártasság hétköznapivá válik, hiszen mindenki kedvére meríthet a nagy közös tudásból (aminek mindenki részese lesz folyamatosan) a kollektív tudatból. Megnő az emberekben a tudásszomj, mindenki tanulni akar, hiszen valamennyien közvetlen közelről érzékelhetik a Mester, az Isten végtelen intelligenciáját és tudását.
Azonban, mivel a kollektív tudatban való állandó jelenlét a „bőség zavarával” jár, az embereknek választaniuk kell, miben fejlesztik magukat, valahogy úgy, mint ma az internet világában is állandóan szelektál az ember, hogy mire fordítja figyelmét és mire egyáltalán nem.
Nem lesz értelme hazudni, (bár a kiválasztottak, megváltottak lelki beállítottságára, amúgy sem lenne jellemző) hiszen úgyis mindenki megtudhat mindent. Így nem lesz hazugság és irigység sem, hiszen mindenki mindenhez hozzáférhet. Már nem az anyagi viszonyok függvénye, hanem a tehetség és akarat határozza meg, hogy ki mivel foglalkozzon. Természetesen az Isten predesztinálni fogja megváltottait a megfelelő irányba, amit azokkal a szavakkal tudunk kifejezni, ami a már említett Mt 25,21 igében olvasható, vagyis „sokra bízlak ezután”.