Orosz Margit

Orosz Margit Hűség és Örökség című verse

Orosz Margit: Hűség

Maradok ősök utódjaként

utódok elődje,

kiben kanyarog múlt és jövő,

jelen féltett napja,

szívem dobbanása,

szeretete, mely e földhöz köt,

anyanyelvem, hitem,

utódaim és anyám szava:

A domb hajlatán túl

számodra nincs haza.

Ott is ragyog a nap fényesen,

de sorsodról döntenek mások,

idegen akarat,

idegen erő tart.

De itt ezer évből lélegzel,

túlléped az időt:

jövő dolgát magyarul teszed,

s ez életben tart,

ad jellemet, erőt.

Nézd meg jól a búzamezőket,

kenyér születését!

Ki messze fut, vágyik ízére,

tedd hát asztalodra,

testvérként oszd szét!

Maradok ősök utódjaként

utódok elődje.

**

Örökség

A Bán-patak tükrébe nézek,

Mely halkan ringatja a jelent.

Múlt és jövő közt élő fűzfa

A hajnali fényben mereng.

Partjait a nyújtózkodó híd,

Mint hűséges társ összeköti,

S bizalmunk keskeny pallóját

Sötét vihar remegteti.

Dióhéj-csónak süllyedőben?

Messze a part, és nem látható?

Mégis – üzenni kíván nekünk

Olajág, zölden pompázó.

Üzen, mint gyökér a fának,

Mint jövőnek üzen a jelen:

Ami benned egyszerre mozdul,

Bán-patak hulláma – időtlen.

Így nézlek évtizedek óta,

Mint minden anya gyermekét,

Kit ez a föld dajkált, ringatott

Remegve viszi át örökét.

A Bán-patak tükrébe nézek,

Mely halkan ringatja a jelent.

Odvas fűzfák törzsöke élhet

 még röptető jövendőt?

 

Máté Istvánné   Orosz Margit

Comments are closed.