Orosz Margit: Hűség
Maradok ősök utódjaként
utódok elődje,
kiben kanyarog múlt és jövő,
jelen féltett napja,
szívem dobbanása,
szeretete, mely e földhöz köt,
anyanyelvem, hitem,
utódaim és anyám szava:
A domb hajlatán túl
számodra nincs haza.
Ott is ragyog a nap fényesen,
de sorsodról döntenek mások,
idegen akarat,
idegen erő tart.
De itt ezer évből lélegzel,
túlléped az időt:
jövő dolgát magyarul teszed,
s ez életben tart,
ad jellemet, erőt.
Nézd meg jól a búzamezőket,
kenyér születését!
Ki messze fut, vágyik ízére,
tedd hát asztalodra,
testvérként oszd szét!
Maradok ősök utódjaként
utódok elődje.
**
Örökség
A Bán-patak tükrébe nézek,
Mely halkan ringatja a jelent.
Múlt és jövő közt élő fűzfa
A hajnali fényben mereng.
Partjait a nyújtózkodó híd,
Mint hűséges társ összeköti,
S bizalmunk keskeny pallóját
Sötét vihar remegteti.
Dióhéj-csónak süllyedőben?
Messze a part, és nem látható?
Mégis – üzenni kíván nekünk
Olajág, zölden pompázó.
Üzen, mint gyökér a fának,
Mint jövőnek üzen a jelen:
Ami benned egyszerre mozdul,
Bán-patak hulláma – időtlen.
Így nézlek évtizedek óta,
Mint minden anya gyermekét,
Kit ez a föld dajkált, ringatott
Remegve viszi át örökét.
A Bán-patak tükrébe nézek,
Mely halkan ringatja a jelent.
Odvas fűzfák törzsöke élhet
még röptető jövendőt?
Máté Istvánné Orosz Margit