Végre eredeti szépségében visszaállhatott szent hagyományunk az Oltári szentség ünnepén a budaörsi Úrnapi virágszőnyeggel. (A Covid miatt tavaly és tavalyelőtt nem volt részünk benne, csak olyan formán, mint általában más településeken szokás, virágszirom szórással rövidített körmenettel .)
Ismét összefogtak a budaörsi keresztény családok, hogy szépséges motívumokkal díszített virágszőnyegen haladhasson az Úrnapi körmenet, az Oltári szentséggel. Amikor a szentmise előtt összefutottam Varga János nyugalmazott plébános úrral, csak néhány szót váltottunk, aminek az volt a lényege, hogy a mai nap szépséges és belül nagy örömöt érzünk. Azt hiszem mindenki más is ezt érezte, aki végigment a szépséges virágszőnyeg mentén.
Az idén már több hónappal ezelőtt megindult a toborzás a miséken, hogy akik tudnak, csatlakozzanak a hagyományhoz, mert több család jelezte, hogy már nem vállalhatja különböző okok miatt. Az új jelentkezők, olykor közösségek a rájuk legjobban jellemző motívumokkal díszítették a színes szőnyeget. A béke és Szentlélek motívum azonban nagyobb hangsúlyt kapott, mint más években.
Az első oltárnál, melyet hagyományosan a Boross család készít, imádjuk a köztünk lévő Istent. A második oltár, a Hauser családé, ott hálaadást végzünk. A harmadikat hagyományosan a Ritter család készíti, az az engesztelődés oltára, magam és mások bűneiért. Az oltáron ez a felirat állt:Uram tégy engem a béke követévé. A negyedik oltár az ifjúsági Antióchiai csoport gondozásában készül, ott lehet kérni, elsősorban lelki dolgokat. Nagyon sok család és közösség együttes munkájának, odaadásának köszönhető ennek a szép budaörsi hagyománynak a továbbvitele.
Hagyományosan a 9 óra szentmise keretében történik a körmenet. Nobilis Márió plébános atya ennek keretében elmondott szentbeszédéből származnak a következő gondolatok:
Mi a különleges mai napunkban? Minden egyes eucharisztiában és ma is, megérezzük az eucharisztia titkát, örömét, hatalmát, hogy kifejezze azt, hogy mennyire örülünk. Mindent ilyen nagy örömmel kellene ünnepelnünk! Talán az ősidőkben így volt.
Valójában semmiben sem különbözik más napoktól a lelkünket nézve, de ilyenkor rengeteg dolog van, amire csak most van mód. A készítők sokfelé keresték a virágokat, talán most volt a legnehezebb találni. Sajnos kevés a rét, a szabad táj városunkban és környékén és az idén későre is esett az ünnep, sok virág már elvirágzott. A szépséges virágokat összegyűjteni nehéz volt.
A Covid után végre régi szépségében ragyog fel az ünnep. Régen a Kálváriáig ért a virágszőnyeg, végig a főúton, azt nem sikerült visszahozni, de az elmúlt évek szépségét igen, a Covid előtti állapotot.
A szőnyeg építésénél a közösségek a rájuk legjobban jellemző motívumokat dolgozták fel, sokan kapcsolódtak be újak, ünneplő lélekkel. Ilyenkor hálát adunk Jézusnak, hogy a kenyér és bor színében közöttünk van. Megvalósul az ő valóságos jelenléte az Oltári szentségben.
Pilinszky János József Attilához írt versében szerepel, „hogy a füvek zöldellő erejébe visszahelyezzük a halottat”. Ezt Pilinszky a temetésről írta. Megengedi Krisztus, hogy őt halottként ábrázoljuk, de Ő halottként is élő, hiszen feltámadt. A körmeneten „a füvek zöldellő erejében” végigvisszük Krisztust, ami idehozza az Isten dicsőítésére Krisztus szolgálatát. Kivisszük őt oda, ahol tulajdonképpen jelen van.
Tiedet a Tiedből, nézd meg ajándékunkat, mondja a keleti liturgia. Az emberi dolgokat hozzuk ide, az ő világába vagyunk. A mi világunk is az övé. A sajátjában van az Úr a világában. Látszólag a mi világunk is az övé.
A régi mainál is nagyobb körmenet azt szimbolizálta, hogy Isten mindenütt jelen van, otthon van velünk Krisztus. Ezt szeretnénk ezzel a körmenettel is megmutatni, hogy mindenütt otthon van Krisztus. Mindennap szeretnénk a magunk életében, hogy Krisztus otthon legyen benne, azaz az életünkben. Otthon, az utcán, a teremtett világban Krisztus jelenlétét akarja az ember.
Ezzel köszöntjük Krisztust! Legyünk egyházként Krisztus teste az életben, a világban, a teremtésben és az emberben!
Eller Mária