Lélektől lélekig kiállítás megnyitó

Megjelent 2019. december 18-án az Ihlet Irodalmi és Művészeti Magazin 2019/3 nyomtatott számában is:

Lélektől lélekig c. festménykiállítás Illés Krisztina és tanítványai alkotásaiból a nyári Álomfogó alkotóműhely festményeiből a budapesti Lívia Villában

Kedves Látogatók! Érdeklődök és kis festőpalánták!

Elsőként hadd mutatkozzam be: Eller Mária költő és publicista vagyok az általam tavaly ősszel útjára indított Ihlet Irodalmi és Művészeti Magazin alapító főszerkesztője. Az újságom legutóbbi nyomtatott számából most osztottam ki néhányat, kérem, lapozzanak bele, akinek nem jutott ugyanezt virtuálisan is megteheti online az ihletmagazin.hu oldalamon. Ebből bizonyosan egyértelmű lesz mindenki számára, hogy mit is jelenthetnek összművészeti rendezvényeim, a körülöttem kialakuló alkotói közösségekkel. Ezeken a bemutatókon rendre kontraszelekcióba lép egymással több művészeti ág és így jön létre mindig valami új, valami más, valami, ami egy pillanatot, érzést vagy gondolatot megpróbál felvillantani a világmindenség amúgy megfoghatatlan valójából. A kortárs és klasszikus festmények alapján verset írok, míg a festőművészek alkotnak verseim alapján, vagy olykor a fotóművészek alkotásaival kapcsolatban történik meg e csoda. Ehhez általában Pánti Anna Erkel-díjas operaénekes társítja a klasszikus zenét, hozzá segítve ezzel a befogadót a bemutatott művek sokkal árnyaltabb, többszínű értelmezéséhez.

 A mai nappal összefüggésben, beszélhetünk róla úgy is, hogy Illés Krisztina festményeit versben kifejezve, megmutatom a dolgokat egy másik aspektusból is. Közben azonos gondolatmenet mentén, más-más művészeti ágban fejezzük ki ugyanazt, mégis új oldalról.

Ebben a szép új, modern alkotótérben, a Lívia villában ezen a tárlaton Illés Krisztina és növendékei mutatkozhatnak be többnyire azokkal az alkotásaikkal, melyek az Álomfogó Kreatív Alkotóműhely nyári táborában keletkeztek még nyáron. Itt, ha jól tudom, Gál Rita gyermekterapeutával, (melyet Illés Krisztina meghatározása alapján mondok; jelentsen is ez esetben akármit is) meditációs módszerrel szerettették meg a gyermekekkel a festést és oktatta Krisztina a festészet alapjait, integráltan kis csoportokban, akár nehezen kezelhető gyermekeknek is. A rendezvény címének Illés Krisztina a Lélektől lélekig címet adta. Ehhez kapcsolódva nem is folytathatom mással, mint a magyar irodalom egyik meghatározóbb művének felidézésével a szívemnek oly kedves költőtől Tóth Árpádtól.

Lélektől lélekig

Szerző: Tóth Árpád

Erre reflektálva gondolatébresztőnek merítenék „az ősi forrásból” saját tankáimmal, melyet Maszaoko Siki XX. századi költő nevéhez kötnek, mint rövid versformát, az addig szokásos japán költészetre jellemző ún. hosszú tanrengákkal szemben. Ennek magyarosított változata jellemzően egy 5 soros japán versforma, az elején 17 morából azaz magyarul szótagból álló 3 soros haikuval. Japánul ez a kami-no-ki, amelyet magyar szavakkal visszaadva felső mondatnak nevezhetünk. Ez után jön a végén a 2×7 morás simo-no-ku, magyarul alsó mondat, mely bölcsességgel reflektál az előző sorokra. Nagyon erős zeneiség jellemzi, részben a szimmetrikus forma ritmusa miatt. A természethez, a transzcendenshez kötődő mondanivalóval, jó esetben merít egy gondolatnyi bölcsességet Immanuel Kant biblián alapuló szavaival, a „végéremehetetlen bölcsességgel párosult erkölcsi tökéletesség” végtelen intelligenciájából.

Mi köze ennek a mai kiállításhoz? Felhívnám figyelmüket arra a kedves alkotásra itt a falon, melyen egy óriási gyermekmosolyú pillangót láthatnak egy nagyvirágon Lányi Aletta, Letti 8 éves kislány festménye az Álomfogó nyári táborból. Elsősorban Kosztolányi Dezső az a klasszikus költőnk a magyar irodalomból, aki felfedezte számunkra a japán költészet csodáját és fordítói munkája során megpróbálta megmutatni nekünk ezeket az egyedül álló értékeket. Engedjék meg, hogy ebből most ide kapcsolódva csak egy japán haiku fordítását emeljem ki, Gomei Lepkék című haikujának adaptációját magyarra:

Gomei: LEPKÉK

Miért röpülnek

mindig úgy a lepkék –
kérdezgeted tőlem.

Hogy tudjam azt?
Talán keresik az eltűnt Tavaszt.

Kosztolányi Új japán versek, 30 haiku című írásából idézve hallgassák ezeket a szavakat.

„A haiku-t – amint az előszó írja – az európai epigrammákkal vetették egybe, de az csak külsőleg – a tömörségével, a szűkszavúságával – emlékeztet rá. Voltakép merőben más. A haiku egy természeti rajz, egy «rajz körvonala», utalás egy festményre, vagy «ennek a festménynek csak a címe» ilyen háromsoros versekben élték ki magukat, tündököltek századokon át legnagyobb költői lángelméik: Basho, Buson és Issa. Vannak haiku-ik, melyek olyan híresek egész Japánban, mint például nálunk, Európában Poe Edgár «Holló»-ja.

Ezek közé tartozik Buson fönti remeke is a:

 «Harang».

 «A templom harangján

 – Alszik – Egy kis lepke».

 Ez a szöveg elegendő arra, hogy csigázza képzeletüket s elcsodálkozzanak a helyzet néma és gyöngéd drámáján, mely azzal fog végződni, hogy a harang megmozdul, a lepke fölébred s elrebben. A természeti rajz mögött, melynek mindig pontosnak, valószerűnek kell lenni, «lirai» közlések nélkül, egy másik rajz is van, egy lelkirajz. De ez nem a költő lelkirajza, hanem általános emberi, – mondjuk – az olvasó lelkirajza, aki a kereteket majd megtölti, olyan tartalommal, amilyennel neki tetszik. A költő nem erőszakoskodik. A költő udvariasan csak ürügyet ád egy megindulásra. A költő háttérben marad, a vers mögött, az érzése mögött s egy rajzot nyújt át az olvasónak. Ezt a rajzot az olvasó világítja át az érzésével s ekkor kiszínesedik, mint azok a látszatra szürke, igénytelen képecskék, melyeket a gyertyaláng elé kell tartani.”

Fogadjanak tőlem egy kis ízelítőt eme adventi napon, azokból a saját tankáimból, melyet ide illőnek és méltónak érzek.

Tanka a Teremtésről

Az igazságot

a Teremtésben keresd,

és megtalálod

a természetben tiéd,

minden fában, virágban

..

Tanka a hazugságról

A sok hazugság,

mint hegyi patak elönt

mindent mi érték.

A sánta kutya elfut,

a hazug ember nem tud.

..

Tanka a felkelő Napról

A felkelő Nap

szeretetet sugároz

Örök fényével.

A gyűlölet tönkretesz,

aláás mindent,  mi jó.

..

Tanka a kígyóról

Az Omegában

gyűlöletmentesség van

piros almával,

a kígyó álnoksága,

minket már nem érinthet…

Ha már a bölcsességeknél tartunk és Tóth Árpádot, a maga meghatározó szellemiségével ide idéztük, érdemes továbbgondolni és az általa rajongásig szeretett angol költőtől, John Keats-től megragadni két sokak számára nagy hatással bíró szentenciát:  „A Szép igaz, s az Igaz: szép! – sohse áhítsunk mást, nincs főbb bölcsesség” írta az Óda egy görög vázához című versében. Ennek a versnek legismertebb fordítása Tóth Árpádhoz kötődik, mely a naiv szentély képzetet megjelenítve az emberiség sorsdöntő kérdése a halál, az életből való kivonulás tragédiájának kapcsán legyint meg minden földi halandót.

Az ember ekkor kénytelen szembenézni az előzőekből következő nagy sorskérdéssel, mely választásra kényszeríti. Dönthet a monoteista Isten és Jó, vagy a bálványistenségek, a politeizmus és bűn törvénye alatt vergődő mihaszna ember eszménye között.

John Keats-től származik ugyanennek a témának egy másik megvilágítása: „semmi sem világos, amíg az ember nem tapasztalja meg. Még egy közmondás sem közmondás, amíg életed nem példázza a bölcsességet.” Kérem Önöket, hogy körbe tekintve e falakon keressék ezt az áhított fényt, világosságot, az Exsultet kifejezésével Lumen Christit, azaz bibliai szavakkal a Világ világosságát!

Illés Krisztina festményeivel először 2017. április 6-án a sashalmi könyvtárban a Krúdy Gyula Irodalmi Kör verses rendezvényéhez kapcsolódó kiállításán találkoztam, ahova én is, akárcsak ő, Kanizsa József a kör egykori titkárának felkérése és meghívása alapján érkeztünk. Az ott bemutatott mintegy 3 tucat alkotás közül, a könyvtár előcsarnokában kiállított hét részből álló festménysorozat fogott meg. A címeik: Galaxis a csillagok között, Sodrásban, Tengerszem, Parton, Erdő mélyén, Csevegés, Hegytetőn. Az elsőként említett Galaxisos festmény ihletett meg a Csillagaim című versem megírására. Ez a költeményem oly sikeres lett, hogy még annak az évnek az őszén, Németországban az Unsere Post című regionális újságban is megjelent németül Baden-Württemberg tartományban.

A Bibliában, a Könyvek könyvének négy gyönyörűséges evangéliuma kifejezett költői könyveknek számítanak, a héber költészet legértékesebb gyöngyszemei: úgymint a Példabeszédek könyve, a Prédikátorok könyve, a szerelemmel átitatott Énekek Éneke és a biblia leghosszabb evangéliuma, mely a lantművészként és költőként is ismert világi uralkodó, főként Dávid király nevéhez köthető, a 150 önálló műből álló Zsoltárok könyve.

Ennek 87. fejezetéből a 7. vers vált a jövőre megrendezésre kerülő 2020-as budapesti Nemzetközi Eucarisztikus Kongresszus jelmondatává a „Minden forrásaim te benned vannak” alapján a „Minden forrásom belőled fakad Uram”.

Ezt a Szentírás is jelzi, hogy nem csak zenei kísérettel, hanem egyenesen táncolva énekelték az igaz hívők. Mi mást jelentene ez, mint a semmihez sem hasonlítható örömérzést. Az imént említett már az őskereszténységben is megjelenő Exsultet is ezt az örömérzést fejezi ki, ma a húsvéti katolikus liturgiához kötődő imájában.

 Ezt érzem, ha az itt bemutatott kutyusos hullócsillagos festményére nézek az egyik kis tanítványnak Kristófnak, vagy igazi önfeledt boldogságot azon a gyermeki festményen is, ahol még a levelek közepén is „zöld” szívecskék jelennek meg. Az a gyermeki rajz, ahol a végtelenből érkező áradó víz tóvá változik,  úgy hogy a víz és az ég kékje is egybe olvad, vidám napocskával a sarkában, szintén figyelemre méltó.

 A már említett gyermekmunkát, a szép tarka virágon pihenő nagy gyermekmosolyú pillangóval és érdekes napocskával mesekönyv illusztrációként látnám legszívesebben magam előtt, csakúgy, mint egy másik „kis művészeti” alkotást, egyéni kreatív felfogással a hegyeket, köveket, zöld növényeket ábrázoló képet is. De kérem a kedves szülőket és hozzátartozókat, hogyha szívesen látnák viszont művészeti magazinomban gyermekeik rajzát, vagy festményét, és ez vonatkozik valamennyi most kiállított képre, kérem, küldjék el az online újságomon és lapomban feltüntetett impresszumban szereplő email címemre, a publikálásra vonatkozó engedélyükkel.

Ezeket nézegetve, felderül az ember, az ösztönösen előre törő, élménygazdag, kreatív gyermeki látásmódot látva. Erre is igaz, Liszt Ferenc szavaival, az hogy „A művészet az emberben és a természetben megnyilvánuló rejtelmesnek, isteninek érzéki visszaadása.”

Pilinszky János ezt így fogalmazta meg: „A művészet tulajdonképpen nem más, mint áttörni a tényeket és eljutni a valósághoz.”

Karel Schulznak Michelangelóról írt, A kőbe zárt fájdalom című könyvében olvasható e témáról ez az esszenciális gondolat: „A művészet a legmagasabb rendű életszeretet.”

Első versem 2017. tavaszán jelent meg a Kláris Irodalmi-kulturális folyóiratban Pünkösd 2017 címmel Illés Krisztina Szivárványon át című festményéhez köthetően. Egy év múlva Dr. Györgypál Katalin főszerkesztőtől Kláris Nívódíjat kaptam az újságban megjelent verseimért, színház- és filmkritikámért, egyéb publicisztikai írásaimért, például könyvkritikámért is. Még ugyanennek az évnek szeptemberében, Illés Krisztina Az értelem és érzelem mandalája című alkotása alapján jelent meg szintén a Klárisban Mandala című versem, majd később a Várakozás című festményéhez a Gyertyafény szonettem.

2017. szeptember 5-én a budapesti Fáklya klubban, az Élhető Világ Irodalmi Körben Álomfogó címmel rendeztem meg versbemutatómat, a Kláris antológia ’17 megjelenésekor. Ebben a kötetben adtam közre Törőcsik Marival kapcsolatban írt verseim és publicisztikai írásom mellett, Álomfogó (Traumgreifer) című versem magyarul és németül is Illés Krisztina a Hold című festménye, továbbá a Napfelkelte (Sonnenaufgang) címmel a Nap című festményével.

2017. október 20-án a budaörsi Lakótelepi Közösségi Házban rendeztem meg Két dimenzió című versbemutatóm, melyen ismét bemutathatta Krisztina azokat a festményeit, melyekhez verseket írtam. A 22 környékbeli településen is fogható Buda Környéki TV is bemutatta később műsorunkat.

2017. november 6-án, Monoron a Vigadó Galériában a mostanihoz hasonlóan én nyitottam meg Üdvözlet címmel kiállítását, melyről a helyi TV a Gemini is tudósított.

Pánti Anna Erkel-díjas operaénekes volt az est zenei közreműködője, akit jól ismertek a TV munkatársai, így kíváncsiak lettek Illés Krisztina kiállítására.

Egy hónappal később, ismét városomban, Budaörsön adtam lehetőséget Krisztinának a városi könyvtárban rendezett kiállításával, egy nappal egy másik rendezvényem után, amit nem vele, hanem Gyulai Zsuzsanna festőművésszel a Budaörsi Művészek Egyesületének elismert tagjával és férje Szalkay Dávid trombitaművésszel mutattunk be.

2017. november 22-én több fontos városi rendezvénnyel ütközött a program, például a városházán egy olyan Ady-esttel, melyen egy újvidéki színész idézte meg a nagy költőgéniuszt prózában verseivel, életével és ehhez kapcsolódva a neves budaörsi Sapszon kórus megzenésített verseivel és más zeneművekkel társult. Mégis voltak, akik minket választottak, a könyvtárban Lángos csillag című bemutatómon. Itt is sokan voltunk és Illés Krisztinának ez alkalomból megnyitott festménykiállítása még további egy hónapig látogatható volt minden könyvtárlátogató számára. Nagy lehetőségként itt interjút is adhatott a helyi tv-nek, továbbá ennek köszönhetően felkérést kapott a Budaörs Rádióba egy stúdióbeszélgetésre az Álomfogó alkotóműhelyéről, noha az nem ebben a városban, hanem Budapesten működött a Petrezselyem utcában. Ezt a nevet, az Álomfogót, tulajdonképpen én találtam ki festményéhez kötve és adtam versem címéül is, mely a már említett könyvben is megőrzésre került.

A budaörsi városi könyvtár, később, a következő ősszel önálló kiállítás megrendezésére adott neki lehetőséget, immár az én közreműködésem nélkül is.

Oltalom című festménye alapján írtam meg Szonett a Teremtő védelméről című versemet, melyet Németh Nyiba Sándor megzenésített CD-n és az interneten ma is megtekinthető a róla készült videó.

Hosszasan folytathatnám még a sort, például a Hűség című festményéhez köthető Jól-létünk életfával című versemmel és hasonlókkal.

Most már csupán egyet említek még közös dolgainkról, a 2018. őszi Krúdy körös rendezvényre utalok a sashalmi könyvtárban, melyen én versbemutatómnak a Lelki-kártyavár címet adtam, ami egyben annak a versemnek a címe is, melyet Puccini híres operája a Pillangókisasszony alapján írtam. Ott Pánti Anna operaénekes, aki az Opera nagykövete, a vershez kapcsolódva beszélt arról a mesekönyvről mely szintén feldolgozta a nagy művet és személyesen közreműködött azon az ünnepségen melyet a könyv kiadója rendezett és néhány nappal korábban történt. Majd elénekelte a híres operarészletet is Cho-cho-san, a Pillangókisasszony szerepéből.  Ez az esemény Illés Krisztina Utazás a föld körül és Vitányi Ildikó fotóművész Szárnypróbálgatások című kiállításának megnyitójával volt összekötve.

Tolnay Károly művészettörténész, az egyik legismertebb Michelangelo kutató jellemzi így az alkotás folyamatát, hogy „akkor az egyedi lélek egyesül az isteni szeretettel”.

Az emberiségnek igazi jó hír, Immanuel Kant szavaival kifejezve hogy az „Isteni természet a legfőbb eredeti jó”! Ezzel tud egységre lépni az alkotó ember, a művész művészete, akár a hétköznapi ember egyszerű munkája során is, abban az esetben, ha saját bűnös természete nem választja el ettől, mert az „Isten bűnnel együtt nem lakozhat” áll a Bibliában.

Azonban a legtöbb alkotó, jó esetben az alkotás örömének boldog pillanataira képes letenni bűnös természetét a transzcendensre figyelve és akárcsak ezt a röpke időt is átengedheti a teremtőnek, aki kihasználva ezt a lehetőséget, ilyenkor máris bevonja az embert a teremtés, az alkotás csodájába. Ekkor nyilvánulhat meg a Mindenható ereje, gyógyító szeretete és gondoskodása még a máskor számára elérhetetlen emberekkel is. Ha az alkotó ember, annak ellenére, hogy itt megismeri, mégsem választja örök életformájának az Őbenne, Ővele élést, mely az Örök léthez vezethetné és irigysége, féltékenysége, rossz természete, rossz szokásai miatt hamar kilép ebből nem kívánatos a folytatás. Ebben az esetben a szeretet törvénye szerinti életmód helyett a bűn törvényét választja, így ott maradhat egy szépséges alkotás, mely később elválik alkotójától. Az ott megragadott pillanatnyi lelkiállapot tükörképe lesz, de onnan már az számít, hogy aki belenéz ebbe, az milyen lelkülettel, szűrön át válik befogadójává.

Hadd zárjam mondanivalóm egy számomra kedves idézettel a német szerzőtől Günter Wohlfahrttól a Das Scweigen des Bildes, Was ist ein Bild? című könyvéből

„Wer sich noch nie vor einem Bild seiner Bildung geschämt hat, der hat noch nichts gesehen.”

„Aki egy kép nézése közben műveltsége miatt sosem szégyellte el magát, az nem látott még semmit”.

 Elhangzott: 2019. december 9-én 17 órakor a Lívia Villában Budapesten a Költő u 1/A szám alatti új kulturális kiállítótérben Eller Mária előadásában