karnebál Budaörsi Latinovits Színház fotója

Földesdy Gabriella színházkritikája Karnebál a Budaörsi Latinovits Színház előadásában

K   A   R   N   E   B   Á   L

B U D A Ö R S I  L A T I NO V I T S   S Z Í N H Á Z

A románok nemzeti drámaírója Ion Luca Caragiale Farsang c. vígjátékát ezúttal Karnebál címmel fordította és írta át Parti Nagy Lajos Réz Pál korábbi fordításából. Parti Nagy társszerzőként van feltüntetve a színlapon, nem fordítóként. Az irodalomtörténet a kevésbé sikerült színdarabjai közé sorolja a szerzőnek ezt a művét. 1885-ben a bukaresti ősbemutatón a darabot óriási botrány közepette kifütyülték. A fütty nem is ennek a vígjátéknak szólt, hanem a korábbi szatírák társadalombírálatának.

A Karnebált Berzsenyi Bellaagh Ádám rendezte, amellyel az újrafordításnak és a kifordított címadásnak akart megfelelni. A vígjáték második felvonásában egy farsangi bálon bonyolódnak az események, ami jó alkalom a helyzetkomikumok sorozatos felvonultatására, átöltözésekkel jószerével mindenki összetéveszti a szereplőket. De a farsangi bálnak ezen kívül nincs funkciója, épp csak ürügy, hogy az amúgy is torz és elviselhetetlen figurákat még szörnyűbbekké tegye.

Caragiale, aki a társadalombírálatot tartotta a legfontosabbnak, szívesen leplezte le a korrupt hivatalnokokat és a haszonleső parvenüket szatíráiban. A Karnebálban inkább csak a szövevényes cselekmény bonyolítására fordít energiát, a bírálat háttérbe szorul. A történet kissé szegényes, a cselekmény 24 óra alatt zajlik le, és úgymond szerencsés véget ér.

Két hűtlen asszonyról és egy „nagytermészetű” borbélyról szól a három felvonásos vígjáték. Nae,  a borbély és felcser (Bregyán Péter) két szeretőt is tart, egyik Mita [ejtsd: Mica](Spolarics Andrea), másik Didina (Bohoczki Sára), mindkettőt csalja a másikkal, s mindezt tagadja. Az asszonyoknak férjük is van, Mita férje, Cracanel (Márton András) igazi balfácán, minden cselekedetével pórul jár, míg Didina férje Pompon (Ilyés Róbert) harciasabb természetű, nagy dérrel-dúrral akarja megtorolni a hiúságán esett sérelmet. A legvérmesebb szereplő a szerelmi csalódást őrjöngve megélő Mita, aki mindent bevet – még a vitriolt is -, hogy szeretőjét visszaszerezze. Erre a második felvonásban játszódó bálon kiváló alkalom adódik, a jelmezek megteszik a magukét, a szereplők lerészegednek, és önmaguk karikatúrájává válnak. Kijózanodva pedig a két csélcsap asszony kioktatja tutyimutyi férjét, miként viselkedjen ezek után. Az asszonyfaló Nae pedig továbbra is beosztja a két hölgyet, egyikkel délelőtt, másikkal késő délután randevúzik.

Az I. és a III. felvonás egy berendezett borbélyüzletben játszódik. A 19. század második felében még a foghúzás is e foglalkozás körébe tartozott. Ezt a gyakorlatot itt is tapasztalhatjuk, amikor az adóhivatali gyakornoknak (Hajdú László) a fájós zápfoga helyett az épet húzza ki Nae, felcser minőségében. A borbélyműhely kiváló alkalmat ad, hogy a mellékszereplők érvényre juttassák a fontoskodásból eredő mókázásaikat. Ebben legjobban teljesít a borbélysegéd, Iordache (Böröndi Bence), aki már-már főszereplőként vesz részt a mások játékában. A rendezés naturalistára vette a díszletet, amit a színpadon látunk, az egy lepusztult üzlethelyiség szedett-vedett bútorokkal, egy borbély-fogorvosi szék ötvözetével, polcok, faliszekrény, pipere szerek tömkelege, fogas, sky műbőrrel bevont ülőalkalmatosságok, a II. felvonásban pedig egy italpult is szerepet játszik (látvány: Virág Vivien, Sokorai Attila). A szegényes berendezéseket a kirívó színezetű öltözékek egészítik ki, ráadásul a farsangi jelmezek abszurdsága növeli a kavalkádot.  A pincér jelmeze egy pezsgősüveg, ebben szolgálja fel az italokat, alig tud mozogni a ránehezedő henger miatt (jelmeztervező: Zöldy Z. Gergely).

Caragiale szerelmi komédiája Ploesti külvárosában, egy alpári közegben játszódik, figurái szerencsétlen flótások, elviselhetetlen, hárpia-szerű nők, vagy duhaj dúvadak, akik csak ágálni képesek, hogy vélt (vagy valós) sérelmeiket orvosolják. Még azt sem veszik észre, hogy az illető probléma nem hogy megoldódott volna, talán éppen most kezdődik számukra. Mindehhez járul a Parti Nagy által produkált „rontott franciás” külvárosi zsargon nyelvezet, amit a magyarban meg kellett teremteni. A cím torzított fordítása [Karnebál] szintén nyelvi bravúr.

A legszínesebb szerep Spolarics Andreának jutott, aki sziporkázik a „hülye tyúk”hálás alakját megteremtve. A másik hálás „lipótmezei” figurát Márton András (m.v.) hozza Cracanel, Mita férjének megformálásával. Hangulatosan adja elő a segédet Böröndi Bence, a fogfájós adóhivatalnokot Hajdú László (m.v.).  Bregyán Péternek kevesebb jó szereplehetősége volt, el kell hinnünk neki becsszóra, hogy a két asszony döglik utána. Ilyés Róbert, Bohoczki Sára kihozta magából azt, amit a szerep megkívánt. További szereplők voltak: Chován Gábor, Fáncsik Roland (e.h.), Páder Petra, Szappanos Emese, Bakos Lilla, Bliszkó Zsófia, Vigh János Márk. Dramaturg: Kovács Kristóf, világítás: Kehi Richárd, a rendező munkatársa: Barnet Mónika, zene: Márkos Albert. A színpad fölött játszó zenészek: Rózsa István, Móser Ádám, Réti Benedek, Tijana Stankovic.

Az előadás a Budaörsi Latinovits Színház és a Gózon Gyula Kamaraszínház közös produkciója.

Bemutató előadás: 2018. december 1. Megtekintett előadás: 2019. január 23.

 

Budapest, 2019. január 25.                    Földesdy Gabriella

Karnebál plakát Budaörsi Latinovits Színház

Karnebál – a Budaörsi Latinovits színház fotója

Comments are closed.