Tündérkert avagy könnyű neked Szarvas Józsi

Földesdy Gabriella könyvismertetése Könnyű neked, Szarvas Józsi

Könnyű neked, Szarvas Józsi

Tündérkert avagy könnyű neked Szarvas Józsi

(Szarvas József és Bérczes László könyve)

Szarvas József a Nemzeti Színház színésze, önéletrajzi kötete a hatvanadik születésnapjára készült el. A megjelenés időpontja nem lehet véletlen, sem szeszély vagy egyszerű magamutogatás. A színészben az eddig felgyűlt indulatok, életsors, tapasztalat áll össze közlési vággyá, a maga járta keserves út és annak eredményei, kudarcai íratják meg vele mindazt, aminek meg kellett történnie. És ha már megtörtént, akkor el kell mondani.

Nem szégyell semmit kimondani, és azt érezzük, nem titkol el semmit. Szarvas József nagyon mélyről jött a színészek világába, onnan, ahonnét nem szoktak színészegyetemre jelentkezni a fiatalemberek. Egy hortobágyi tanyán nőtt fel, négy testvér közül ő volt a második, szülei földműveléssel, állattartással foglalkoztak, gyerekeiknek kötelező volt ebbe a kemény munkába besegíteni. Az iskola messze volt, a továbbtanulás korlátozott, színész főhősünk hentes és mészáros szakmunkástanulóként végzett az ipariskolában, amihez se kedve, se fizikuma nem volt, csak muszáj volt. Az iskolai évek alatt szinte tudat alatt menekült a nehéz tanyasi élettől, földmunkától, az érthetetlen apai szigortól a kiemelkedés felé. Próbálkozott táncdalénekléssel, versmondással, futással, bokszolással, mindhez érzett tehetséget, mindenben első akart lenni. Aztán semmiben sem lett első, de színjátszó csoportot azért alakított, aztán az énekkarba kerülés révén a debreceni színház kóristája és segédszínésze lett igen hamar. Zeneiskolai tanulmányok, végül a Színművészeti Egyetem (akkor még Főiskola) végérvényesen kijelölte további sorsát.

Közben tudomást szerzünk számtalan nehézségről, amelyek akadályozták célja elérésében, pl. amíg nem volt érettségi bizonyítványa, addig nem tanulhatott tovább, az estin végzett középiskolában pedig rendre megbuktatták valamiből, így csúszott az előrehaladás. De az egész életére jellemző az, hogy mindig hiányzott valami tudás, képesség, bizonyítvány, hogy simán menjenek a dolgok. Autót vezetett filmszerepben, amikor nem volt jogosítványa, víz alá kellett merülnie egy filmben, amikor még úszni sem tudott, és ez csak két példa a sok közül.

Megismerjük a nőkhöz való viszonyát is fokról fokra. Ír szerelmes verset is persze egy-egy kiszemelt csinos lányhoz kevés sikerrel, de a nagy szerelem az énekesnő Kovács Kati, akivel képzeletében közös életet tervezget. Komikus alkalmi kapcsolatokról is olvashatunk néhány beszámolót, aztán rendeződnek az érzelmi ügyek, hamar megnősül és fia születik. Később Katinka lánya egy újabb házasságból. Hogy a család mennyire fontos számára, azt a könyv ajánlása is bizonyítja: fiának, kislányának és szülei emlékének ajánlja a könyvet.

A történet időrendben és lineárisan halad előre, ízelítőt kapunk mindazon színházakban eltöltött évekről, ahol Szarvas József játszott, igazgatókról és kollégákról is megemlékezik, amennyiben előre vitték a pályán. Megállunk a két elvesztett színésztársnál és barátnál: Kaszás Attila és Hollósi Frigyes méltó részt kap a könyvben.

Egyenesen hazafias tettnek érzem, hogy a legtöbb szó mégiscsak a viszáki Tündérkert létrejöttéről esik. Az Őrség egy pici településén, Viszákon három helybeli elkötelezett ember és a színész létrehoznak egy olyan kertet, amelyben őshonos magyar gyümölcsfákat ültetnek folyamatosan, méghozzá minden évben annyit, ahány gyermek született a faluban előző évben. Így őrzik meg a kihalóban lévő gyümölcsök fajtáit. Nevezhetjük „génbanknak” is. A kezdeményezés egy közös akaratból jött létre, ez a négy ember csak együttes akarattal tudta létrehozni a csodát. Szarvas József, aki gyerekként elmenekült a földmunkából, és országosan ismert színész lett, érett fejjel felfogva a gyümölcsfák megőrzésének, ezzel az ott élők szülőhelyükhöz való kötődésének egyik kiváló lehetőségét, visszatért újból a földhöz, amelyből vétetett ő maga is. Ugyanitt és ugyanő megalakította a Kaszás Attila Pajta Színház és Galéria intézményét, amellyel korán eltávozott színésztársának állít emléket, és kultúrközpontot, játéklehetőséget ad a falusi embereknek.

A színész és az ember Szarvas József mindig is a maga útját járja. Rá tényleg illik az illyési híres szólás: nem az a fontos, honnan jövünk, hanem az, hogy hová, merre tartunk. Amit elért, azt mind óriási akaraterejével érte el, borzasztó nagy szorgalmával, tudásvággyal, emberséggel. Még a förtelmesen és gyalázatosan káromkodó édesapjára sem mond egy rossz szót sem, pedig az apa őt többször megverte szíjjal, megpofozta úgy, hogy métereket zuhant tőle, ellenezte, hogy színész legyen, és soha nem nézte meg, hogyan játszik a színpadon. Mégis tisztelettel ír róla. A könyvben mások is káromkodnak, trágárul beszélnek, de ezek már nincsenek kipontozva, mindet betűről betűre olvashatjuk, a nyomdafesték is elbírja.

Szurkolunk Szarvas Józsefnek, hogy még sok-sok szerepet játsszon el nekünk, és sok fát ültessen Viszákon, Katinka lányát is fel tudja nevelni egészségben, szeretetben.

A könyv megjelent a Magvető Kiadónál 2018-ban. /Tények és tanúk/

Budapest, 2019. március 8.                Földesdy Gabriella

 

Comments are closed.