Lammermoori Lucia szerepében Pánti Anna

Eller Mária mélyinterjúja Pánti Anna operaénekessel, az Opera Nagykövetével

 

Mélyinterjú Pánti Anna operaénekessel, az Opera Nagykövetével

Világra szóló rekord Lammermoori Lucia szerepében

Pánti Anna

Pánti Anna az Opera Nagyköveteként koreai gyerekekkel

Pánti Anna az Opera Nagyköveteként az Erkel színházban a kőbányai Fekete István Általános Iskola tanulóival és pedagógusaival

Pánti Anna 1990-ben a Rio-i Nemzetközi Énekversenyen

Lammermoori Lucia szerepében

Éj királynője szerepében

Gluck Orfeusz és Euridiké című operájában Ámor szerepében

Pánti Anna 10 évesen Népi Lakodalmas menyasszonyként népdalokat énekelt köröstárkányi népviseletben

Pánti Anna az Opera Nagyköveteként gyermekekkel

Számos rendezvényemen találkozhattak már kedves Olvasóim Pánti Anna koloratúrszoprán Erkel-díjas operaénekessel. Úgyis, mint a versbemutatóm és az ehhez kapcsolódó festménykiállítás megnyitójával, valamint természetesen zenei közreműködőjével. Néhány évi ismeretség után ma már barátokként gondolunk egymásra a művésznővel, a Krúdy Gyula Irodalmi Kör tagjaiként is.

Már régóta készültem ennek a cikknek a megírására. Az adja éppen most az aktualitását, hogy 2019. március 20-án Imagine Eller Mária költészetében és Gyulai Zsuzsanna festészetében című bemutatómat ismét Pánti Anna nyitja meg.

Előre elárulom, hogy ezúttal többek között Puccini operájából Pillangókisasszony szerepébe bújva kápráztatja majd el szeretett kisvárosom, Budaörs közönségét. Az ő szavaival élve, ekkor „feltárul a titkok rejtélyes kútja”, ahogy egyik szép versében írja. Művészi hitvallását a keretesben olvasható: A szépség szerelmese című versében szuggesztív módon foglalja össze. Ennek záró sorai örökre bevésődtek emlékezetembe Annával, vagy ahogy gyermekkori pajtásai szólították, Anikóval kapcsolatban. „…és mégis alkotni kell, hogy életünknek értelme legyen! S akkor megérezzük, hogy kézen fog az Isten!”

Ennek a belső látásmódnak a gyökerei, bizonyosan erdélyi családtörténetéhez, s főként református lelkész apukájához vezethetők vissza. Ars poeticájával kapcsolatos kérdésemre, így folytatta: – A természet szépségeit, emlékeimet, az emberi lélek és érzelmek sokszínűségét szeretném megénekelni verseimben, és a hitet erősíteni az emberekben az öröm érzésével együtt! Vallom, a művész feladata a lélek csókjának átadása. Így próbáltam szolgálni a művészetet – különösen az opera műfaját és a költészetet – egész életemben.

Családjával, édesapja vezetésével, alig egy évvel a rendszerváltás előtt, komoly kockázatot vállalva szöktek át Erdélyből az anyaországba, a zöld határon át. Két kis súlyosan beteg gyermeket és azok szüleit hozták magukkal, hogy a kicsinyek megfelelő orvosi ellátása és Pánti Anna művészi álmai megvalósulhassanak.  Az áttelepüléssel kapcsolatos legális lehetőségek ekkor kilátástalanul elérhetetlennek látszottak. A kettős cél szinte összefonódott, amikor a hívő keresztény család teljesen az isteni gondviselésre bízta életét, s mint menekültek, végül is minden veszélynek kitéve, de épségben léptek az anyaföldre. Tragikus szerepeinek megformálásánál Anna ezt az utat, mint élete legnagyobb traumáját tudta hasznosítani, s mintegy ezzel feldolgozni a feldolgozhatatlant.

Ekkor Anikót már várta budapesti vőlegénye és az operaházi meghallgatás, ahova „nem üres kézzel érkezett”. Zenei előképzettségét Nagyváradon a Tanítóképzőben és a Művészeti Népi Iskola ének-előadó szakán Papp Magda  és Roth András irányításával szerezte és többek között Mozart Varázsfuvolájából az Éj királynője szerepében a Nagyváradi Színházban már  sikeres bemutatón bizonyította rendkívüli tehetségét. Korábban több alkalommal is énekversenyek győztese volt egyénileg és kórusban is. Annak már éppen most márciusban van 30 éve, hogy az Éj királynője szerep bemutatásával jelentkezhetett előéneklésre a Magyar Állami Operaházban. Itt Dr. Sipos Jenő az Opera Énekmestere fedezte fel. Azonnal ösztöndíjat kapott és ettől kezdve László Margit volt a tanára.

Rögtön az elején jött a váratlan lehetőség, amikor egyik este beugrással debütált  az Éj királynője szerepében, amit azóta, több mint 200 alkalommal adott már elő, 11 különböző rendezésben. Hogy milyen nyelven? Természetesen magyarul és németül. Ennek kapcsán rákérdeztem, hogy művészi pályafutása alatt milyen más nyelveken énekelt még. Tátva maradt a szám, amikor felsorolta. Magyar, latin, román, olasz, francia, német, angol, cseh-morva, brazil-portugál, koreai, hindi, héber.

Pánti Anna életében 1990-ben eljött a nagy nemzetközi megmérettetés, az Erkel-Kodály Nemzetközi Énekverseny. Ennek kapcsán kapta meg az Erkel-díjat és meghívást a Rio-i Nemzetközi Énekversenyre egyedüli magyarként. Ezen kívül később még a Bartók-Pásztory díjat is elnyerte. (A Rio-i élményekről szóló verse szintén az interjú mellett olvasható.) Olyan sikeres volt ez a szereplése, hogy már a kint tartózkodás ideje alatt, a verseny szervezői azonnal átvitték repülővel az Egyenlítő melletti Sao Luisba, Észak-Brazíliába egy Kultúrcentrum megnyitójára, a vele közösen fellépő, őt kísérő brazil zongorista pedig Svédországba kapott meghívást.

Melyek voltak a legjelentősebb szerepeid – kérdeztem, – a már említetten kívül? Gara Mária szerepe Erkel Hunyadi Lászlójából, ősi gyökereimhez kötődve mindig különleges átélésre adott alkalmat, hisz sok erdélyi vonatkozása van. Rendre meghatódtam, hogy álmaim színpadán az Operaházban énekelhetek erről. Kedves volt számomra Gluck Orfeusz és Euridike című operájában Ámor szerepe. A Kíváncsi herceg c. Erik Sessler operában Árnikát játszottam. Erkel Bánk bánjából Melindát, Donizetti Don Pasquale című vígoperájában Norinát. Verdi Falstaff-jában Annuskát alakítottam, míg Offenbach Hoffman meséiben Olympia szerepét énekeltem, majd R.Strauss Ariadné Naxoszban című operájából Zerbinetta szerepébe bújhattam és a Francia királykisasszony is kedvelt szerepem volt Kacsóh Pongrác János vitézében.

Azonban bizonyos szempontból még ezeket az alakításaimat is felülmúlva, életem 17 éves aktív operaházi tagsága alatti legnehezebb feladatomat 2000-ben teljesítettem. Ekkor elismerően írtak is róla az országos lapok, televíziós, rádiós riportok készültek, kicsit a figyelem középpontjába kerültem. De ahogy mondani szokták, minden csoda csak három napig tart, ma már kevesen emlékeznek rá. Három egymást követő este, a főpróbával együtt összesen négy egymást követő estén adtam elő Donizetti Lammermoori Luciájának címszerepét nagy sikerrel. Ezt a magyar opera történetében még senki nem vitte véghez egymást követő estéken, de világviszonylatban is valószínűleg egyedülálló teljesítmény tekintettel a szerep nehézségére. Lammermoori Lucia a szerelem érzésétől jut el, az átkok súlya alatt összeroppant lelkével a gyilkolásig és teljes megőrülésig az opera végére. Az élet hozta így. Ez elé a páratlanul nehéz próbatétel elé állított váratlanul, hisz eredetileg csak a február 5-i előadásra voltam kitűzve. A február 4-i és 6-i előadásra kijelölt kolléganőim azonban mindketten megbetegedtek és emellett még a február 3-i  jelmezes, zenekaros főpróbát is én énekeltem. „Pánti Anna mindhárom estén kimagasló sikert aratott” – írta annak idején például a Pesti Műsor.

Egy-egy jó előadás az Operában azonban nem csupán egyszemélyes siker, hanem óriási csapatmunka van mögötte. Hálával és csodálattal adózom kollégáimnak, akikkel színpadon együtt szerepelhettem.

Név szerint kikre gondolsz? – vetettem közbe – Melis György, Gregor József, Kováts Kolos, Polgár László, Kelen Péter, Molnár András, Gulyás Dénes, Csák József, Pitti Katalin, Kincses Veronika, Csavlek Etelka, Bátori Éva, Misura Zsuzsa, Bokor Jutta. Ugyanúgy fontos megemlítenünk az énekkari művészeket, a műszakis kollegákat, a fodrászokat, sminkeseket, öltöztetőket, kellékeseket, a zenészeket és persze sorolhatnám még, de az előadás szempontjából meghatározó jelentőséggel bír a karmesterek munkája.

Itt is mondanál neveket? – fűztem hozzá –  Lukács Ervin, Kovács János, Medveczky Ádám, Selmeczi György, Bartal László.

17 év után lettem szabadúszó. Ettől kezdve önálló és társas verses-zenés koncerteken, esteken lépek fel. Sokat dolgoztam hajókon is, a népszerű Operett hajón többek között. Pályám egyik nagy ajándéka Baranyi Ferenc Casta Diva c. monodrámája – az első európai hírű magyar operaénekesnőről – Schodelné Klein Rozáliáról. Komolyzenei klubot is vezetek, például most néhány éve az Óbudai Társaskör Komolyzenei Klubját. Továbbá számos jótékonysági előadást is tartottam. Ami talán a legfontosabb e tekintetben, a Magyar Állami Operaház ehhez kapcsolódó pályázatának elnyerése után, immáron két éve az Opera Nagykövete vagyok. Ez egy kultúrmissziós munka, melynek keretében iskolákban, minden korosztálynak, nyugdíjas otthonokban, különféle kulturális rendezvényeken népszerűsítem az opera műfaját, a zenét, egyfajta művészeti nevelést célozva. Ez kapcsolódik eredeti foglalkozásomhoz is még Erdélyből, amikor is többek között Biharfélegyházán voltam tanítónő 8 éven keresztül.

Amikor az Opera Nagyköveteként megkérdezik tőled, hogy miért választottad életed hivatásának ezt a foglalkozást és miért érdemes zenét, operát hallgatni, mit válaszolsz? – kérdeztem. –

Ezt esszenciális módon nagyon röviden is ki tudom fejezni. Az opera az érzelmek iskolája. A lélekre próbálunk hatni.  Az emberek zenei memóriája sokkal erősebb, mintha egyszerű prózát tanulnának. Így a legfontosabb dolgokat is sokkal könnyebben jegyzik meg. Nem véletlen, hogy régen a szerzetesek a szent könyvek hosszú-hosszú tartalmát énekelve tanulták meg. Valahogy így alakult ki az egyházi zene. Édesapám mielőtt elvégezte volna a teológiát kántor volt, szépen orgonázik, sokszor ültem mellette az orgonánál gyermekkoromban. Egész családom kötődik a zenéhez. Ünnepekkor, például Húsvétkor, Karácsonykor négy szólamban szoktunk énekelni. Talán ebből a családi hagyományból az „aprócska mustármagból” kelt ki bennem a nagy álom,  a vágy, hogy a Magyar Állami Operaházban léphessek fel.

Még óvodás koromból hozott emlékem, hogy rendszeresen hallgattuk Andor Éva „Óvodások műsora” című kicsiknek szóló rádió műsorát. Nagyon szerettem a hangját – nem tudtam hogy operaénekes.  Művészi pályafutásom kedves momentuma, hogy Mozart Varázsfuvolájában, ahol én akkor is az Éj királynőt játszottam, Andor Éva a lányomat, Paminát alakította. Ekkor el is mondtam neki a gyermekkori történetet, benne is jó érzéseket keltett ez a felismerés. Aznapi előadásunk  sikere is összekötő kapocs maradt.

Első nagy színpadi szereplésemmel kapcsolatos élményem családi fotóját féltve őrzöm. 10 évesen Népi Lakodalmas mennyasszonya voltam Köröstárkány-i népviseletben (szülőhelyem tájegységének viselete a Fekete-Körös mentén) táncoltam és népdalokat énekeltem. Innen, a tiszta forrástól vezetett az út, a világot jelentő deszkáig, ahol átadhatom a lélek csókját minden alkalommal a közönségnek.

14 éves koromig Nagyszalontán éltünk, Arany János szülővárosában. Így talán nem véletlen, hogyha azt kérdezed, kik voltak rám a legnagyobb hatással az irodalomból, vele kezdem a sort. Majd így folytatom: Ady Endre, Juhász Gyula, Reményik Sándor, Szabó Lőrinc, József Attila, Kányádi Sándor.

Voltak Erdélyben fellépéseid és máshol? – kíváncsiskodtam tovább – Igen, ez mindig különösen megindító érzés és Felvidéken is. Mindet talán nem is tudom felsorolni, de amire igazán szívesen emlékszem vissza: USA, Kanada, de Németországban, Franciaországban, Svájcban, Ausztriában, Svédországban, Olaszországban, itthon pedig Budapesten kívül nagyon sok városhoz, településhez is kellemes előadás-élmények fűznek.

Van azonban egy távol-keleti ország, Korea, melynek kultúrájához 10 éve számos ponton kötődik életem, de még nem voltam Dél-Koreában.  A Budapesti Koreai Kulturális Központtal a nagykövetsége által kerültem kapcsolatba és megnyitása óta aktív tagja vagyok. Számos rendezvényen énekeltem dalokat, filmzenét, hajós műsorokon koreai vendégeknek áriákat, többek között a himnuszukat is nemzeti ünnepükön. Pécsett a Koreai Filmhéten  megnyitó beszédet mondtam majd énekeltem és verseimből is felolvastam.

Mióta behatóbban megismerkedtem kultúrájukkal, irodalmukkal, zenéjükkel, tánckultúrájukkal, jobban értem a klasszikus keleti témájú operákat. Két kötetnyi verset írtam a koreai hősökről, királyokról, jeles személyekről.

Ebből most ízelítőnek mutassunk meg kettőt az interjú olvasóinak! Akkor már csak egy dolog maradt hátra. Arra kérlek, hogy zárásként egyetlen mondatban foglald össze, hogy mi a célod az énekléssel? – kértem Annát. –

Valahogyan egy kegyelmi állapotnak érzem, amikor énekelhetek, és az eufória érzést, az ún. flow élményt próbálom átadni a közönségnek.

Köszönöm a tartalmas beszélgetést és további sok sikert kívánok sokoldalú művészeted minden területén!

 

Pánti Anna

A SZÉPSÉG SZERELMESE
(Művészi hitvallásom)

Színekkel, szavakkal, dallamokkal,
álmodva alkotni – gondolattal,
a megfoghatatlant
bilincsbe zárni egy pillanatra…
s az áhítat nyugalmát
ráerőltetni a lázongó akaratra!
Fájdalmak kútjának mélyére hullani,
vagy egy hintáról elrugaszkodva szállni, repülni,
oda, ahol nem ér el a fájdalom,
nincs keserűség, borzalom!
Csak az alkotás az oltalom!
A végtelenbe feszített időben
bánat pillanatok gyöngysora lebben
és mégis alkotni kell,
hogy életünknek értelme legyen !
S akkor megérezzük,
hogy kézen fog az Isten!

**

Pánti Anna

AJÁNDÉK – ÁLDOZAT

 

Yusin szerelme áldozat,

 Feláldozás és kárhozat ?

 Szenvedés csak a másikért

A kitűzött szent álmokért ???

 Vágyón – csak látni, mégis

Rendíthetetlen mellette állni !!!

Félteni, mégis elengedni,

Csak tettekkel szabad szeretni !

Hangtalan, néma belső jajjal,

küzdeni éjjellel, nappallal

Szenvedését minden nap látva

Százszor menni érte halálba !

És megnyugodni a sírnál végül

Mikor már az ősz haj is gyérül…

“Én Felségedet úgy szerettem

Ami tőlem telt, MINDENT MEGTETTEM !

 Ez a legnagyobb szerelem …

Hogy áldozatom nem gyötrelem !!!

A szent nagy célban – eggyé váltunk,

Ez volt életünk – halálunk !!!

 Ott ragyogsz fenn a csillagokban

 Követlek minden lábnyomodban !”

**

Pánti Anna

EGY  RIO – I   HAJNAL   EMLÉKE

Fárasztó,  párás  forrósággal

Köszönt  rám  az  este .

Az  izzadt  égbolt

Verejtékcsepp – csillagait   figyelte.

Fekete  ég,  fekete  bársonyán

Csillogó  csillagfény  csorgott  végig.

Elrejtették  a  Nap  sugarát,

De  az  hajnalban  mégis  felszökött  az  égig!

Egy  jelét  vártam  a  pirkadatnak…

Fekete  ég,  fekete  bársonyán.

De  észrevétlen  bújt  elő  a  hajnal –

S  szembenézett  velem  az  óceán.

**

                                                                            Pánti Anna 

TITKOK

Néma hajnalok, királyi paloták,

Zárkózott sóhajok, sejtelmes éjszakák

 Titkok rejtélyes kútja. Páratlan kolostorok

Kincseket rejtő múltja, Virágok, színek, kövek,

 S a hanbok (e titokzatos női viselet) Harmóniája

 A ráfigyelőknek titkait kitárja !

Itt a csendnek, a hallgatásnak is Súlya van !

Egy széplelkű ország szellemisége

 A mi lelkünkben is megfogan.

Hozzon a tavasz – megújulást

És reménységet ! Varázslatos “Virágszirom Ünnepet”

 S megnyugtató békességet !

Comments are closed.