Könyvajánló
A világ helyzete – Van még esély a fenntarthatóságra? című könyvről
Mi jelenthet kiutat az emberiség fejlődésében?
Erre a fontos, mindannyiunkat foglalkoztató kérdésre ad választ a washingtoni Worldwatch Institute jelentése egy a Föld Napja Alapítvány által 2013-ban kiadott könyvben
Mi lesz velünk a nem is oly távoli jövőben? – teszik fel a kérdést napjainkban sokan, jól-lét vagy pusztulás?
. „Túl sok ember él már ezen a világon, az egyik felének pusztulnia kell, hogy jusson hely a másik felének.” – idéztem a fasizmus árnyékában keletkezett, a humanizmust az antihumanizmussal szembeállító 1937-es színdarab szinopszisából, Karel Capektől A fehér kórral kapcsolatban. A mű a Budaörsi Latinovits Színház előadásai között szerepelt még az előző színházi évadban is. Erről szóló színházi kritikámat olvashatják a Kláris irodalmi és kulturális folyóirat online kiadványában.
Sajnos egy kicsit hasonlít napjainkból, arra a környezetvédelmi tanulmányra egy kaliforniai író Kim Stanley Robinson tollából, melyben így fogalmaz: „ A bármilyen jobb időszak előtt bekövetkező károkozás során a szegények többet fognak szenvedni, mint a gazdagok, részben azért, mert a gazdagok jobban megengedhetik maguknak, hogy alkalmazkodjanak a romló környezethez, részben pedig azért, mert sok szegény ember a világ olyan területein él, amelyeket az éghajlatváltozás a legnagyobb mértékben fog sújtani. Ez az emberi szenvedés morális és gyakorlati kérdés is a népesség gazdagabb része számára, amelynek ma több lehetősége van a cselekvésre: morális, mert egy igazságtalan rendszerben senki sem szabad, ahogyan Abraham Lincoln mondta, és gyakorlati, mert nincs olyan tűzfal, amely megvédje akár a gazdagokat is attól a kártól, amit előidézünk: a hormonális bomlasztó hatásoktól és az élelmiszerválságtól kezdve a fertőző betegségeken keresztül a politikai erőszakig, azaz a terrorizmusig és háborúig.”
Egyértelmű prognózis, ha a káros folyamatok nem fordulnak meg, már 2020-25-re szinte kezelhetetlen méretű túlnépesedéssel számolhatunk, a Föld lakossága a mostani 7,3 milliárdról akár 9 milliárdra nőhet. Fenntartható-e világunk? Nem lesz-e éhínség, háborúk ennek következtében, elérjük-e a Föld eltartó képességének felső határát? Vagy azoknak lesz igaza, akik csak a teljes összeomlást látjuk maguk előtt. Én azok közé az optimista emberek közé tartozom, akik úgy gondolják valódi Isteni segítséggel minden emberi probléma orvosolható, bár sajnos sok-sok helytelen és hibás, önös érdekek által vezérelt káros gazdasági és politikai döntés következményeit vagyunk most is kénytelenek elviselni.
A fenti idézet az amerikai író írásából a Föld Napja Alapítvány egyik érdekes könyvéből származik, címe 2013 A világ helyzete – Van még esély a fenntarthatóságra? Szívesen ajánlom olvasásra mindazoknak, akik szeretnének reális képet kapni világunkról, de vészjósló prognózisok helyett, kíváncsiak az elképzelhető jó megoldási lehetőségekre is. Mindenkinek javaslom, aki nem szereti strucc módjára homokba dugni a fejét a problémák elől, de keresi a kiutat. Kiragadva egy példát erre, Tom Prugh A valódi fenntarthatóság felé című írásából, így hangzik a fontos üzenet. „Ha szigorúan követnénk a példaként fölhozott sokféle intézkedést, azok fenntartható útra téríthetnének minket. (…)Jelentős első lépés lenne a lemondás a fogyasztói kultúráról. Ahogyan Erik Assadourian írja, a fogyasztói szemlélet oda hatott, hogy mind az emberi jóllétet, mind bolygónk életfenntartó funkcióit aláásta. Ez azonban olyan ránk erőltetett fogyasztói minta, amelyet reklámra, állami támogatásra, adókedvezményre és kapcsolattartásra költött évi óriási összegek tartanak fenn. Ezt a fenntarthatóság kultúrájával lehet és kell felcserélnünk. (…)Robert Costanza és szerzőtársai olyan gazdaság mellett érvelnek, amely az emberi jóllétet helyezi előtérbe, nem pedig önmagában a gazdasági növekedést. (…)Talán az energia az előttünk álló legfélelmetesebb kihívás. A szó valódi értelmében a fosszilis energia a modern civilizáció megteremtője – ma viszont annak lerombolásával fenyeget. Thomas Princen és munkatársai szerint az egyetlen megoldás, a valódi megelőzés, a földben hagyni a fosszilis tüzelőanyagokat – „törvénytelenítjük” őket, ahogyan ezt a rabszolgasággal és a dohányzással tettük. Helyettük gyorsan át kell térnünk, a megújuló energiaforrásokra.”
Kim Stanley Robinsonnak ezekkel a jövőbe mutató pozitív gondolataival zárul a kiadvány: „Láthatjuk a jelenlegi veszélyeket, és láthatjuk a jövőbeli lehetőségeinket is:egy 7-9 milliárdos, stabil emberi népességet, amely tisztán és jól él az egészséges bioszférában, megosztva a Földet a többi élőlénnyel, amely abból él. Ez nem csupán álom, hanem felelősség és feladat. És amit most megtehetünk a terv elindítására, mind itt van a kezünk ügyében és arra vár, hogy fogjuk meg és éljünk vele.”
Eller Mária