Gyurkovics Tibor abszurd tragikomédiájának ősbemutatója 1994. február 11-én volt, az akkor a Nemzetihez tartozó Várszínházban. Maga a szerző rendezte, és az egyetlen férfiszerepet Dörner György játszotta. Most, az Újszínházban Dörner György rendezi, talán a nosztalgia feltámadó érzése vezette, amikor ezt a darabot választotta.
A szerző annak idején nem adott műfaji megjelölést, a cím alá műfajként azt írta: Férfi és nő(k) 2 felvonásban. Való igaz, az általam csak kis abszurdoidnak tartott vígjáték legjellemzőbb vonása a szokatlan férfi-nő arány. Az egyetlen férfihoz itt hét (7!) nő kapcsolódik, és mindannyian más-más viszonyban, ám egyetlen lakásban kapcsolódnak a főhőshöz.
Tomi (Jánosi Dávid) negyvenes, átlagosnak mondható férfi, már közönyös és kiábrándult szinte mindenből, legfőképp Katiból (Nemes Wanda), a feleségéből. Kati viszont még mindig szerelmes Tomiba, minduntalan ki akar csikarni férjéből egy újabb szerelmi vallomást, de ez majd csak a második felvonás végére fog összejönni. És addig? Addig el kell viselnie Tomi kiábrándultságát, és legfőképp a lakásba sorban beköltöző nők társaságát. Először Ági (Timkó Eszter) toppan be, aki valamiféle felmérést készít, ami feltehetően csak ürügy, mert valójában ő egy elhagyott, szerelemre vágyó nő, aki minden kis szeretetmorzsát (!) felcsipeget, amit talál, ahol épp megfordul. Őt követi Mária (Esztergályos Cecília), a kissé közönséges házmester, özvegy, és persze magányos, ő is Tomit nézte ki magának. Befekszik a házaspár nászágyába, ahol rögtön elalszik. Váratlanul betoppan Csilla (Koncz Andrea) és Anna (Orosz Csenge), őket egy nővérszállásról tették ki az utcára, most itt húzzák meg magukat, közben Tomi rájuk is felfigyel, sőt a szándék kölcsönös, így belépnek a szeretők sorába. Végül Nóra (Szabó Zsuzsa) és Zsuzsa (Tordai Teri) érkeznek vidékről, testvérek, mintha Kati rokonai lennének, Nóra vénkisasszony maradt, ezért sárga irigység vezeti a magának jó férjet szerző Kati iránt, Zsuzsa viszont olyan idős nő, aki demenciája miatt semmire sem emlékszik, s Tomit összekeveri egy valamikori udvarlójával.
A cselekmény nem sokkal több, mint a felsorolt szereplőket jellemző egy-egy mondat. Kialakul egyfajta életközösség az egyszobás bérlakásban, minden nő abban reménykedik, csak őt szereti Tomi, ezért kezdetben nem akarja észrevenni, hogy gyakorlatilag minden nő Tomi ágyában köt ki. A terhelést Tomi unja meg egy idő után, és szökésre készül. Csilla, Anna, Mária, Ági azonban a leleplezés és számonkérés címén gyilkos indulatokat mutat iránta. Megkötözik, ostorozzák, majd Csilla hátba szúrja, ám – mint a csodálatos mandarin – nem hal meg. Egyedül Kati, a feleség türelmes, mindent megbocsát, felemeli férjét, és az ölébe ül. Az ellenséges indulatú nők eltűnnek a lakásból, és marad a házaspár, boldogan, kibékülve, kölcsönös szeretetben.
Az eredeti befejezésben az összeesküvő nők megölik Tomit, és Kati a halott testet veszi ölébe, pieta alakzatban, ám az újszínházi rendezés (dramaturg: Bártfay Rita) szelíd békévé oldotta a haragot és a féltékenységet. A színpadkép egy szobabelsőt mutat szerény berendezéssel, duplaheverővel. A falak szürkék, és omlik a vakolat néhol, az ajtókról pereg le a festék (díszlet- és jelmeztervező: Berg Glória), szekrény, komód, és ebédlőasztal kb. ötven évvel ezelőtti szegényes lakás kinézetét mutatja. Mindkét felvonás játékideje karácsony ünnepe előtt, illetve alatt játszódik, vagyis a szeretet ünnepe is beleszól a pozitív befejezés létrejöttébe.
Miért Császármorzsa a címe? Szerepel az étel elkészítése a darabban, főhősünk édesanyja főtt krumplit tett bele, Kati szerint azonban az édes csemegébe nem illik a krumpli. Igen ám, de mire ők kibékülnek, és Tomi is szerelmet vall Katinak, a császármorzsa mégiscsak krumplival készül. Ez a kulcs. Ha igazán szeretünk valakit, sok mindent megteszünk, és elviselünk a kedvéért. Kati ezt értette meg, és ezért győzött, végérvényesen övé lett a férfi.
Gyurkovics Tibor egy Antoine de Saint-Exupéry idézetet választott abszurdoidja elé: „Szeretni nem annyit tesz, mint egymás szemébe nézni, hanem ketten nézni ugyanabba az irányba”. Az idézet persze igen frappáns, de nem biztos, hogy általános érvényű igazság, sőt! Ha ketten ugyanabba az irányba néznek, nagy valószínűséggel mindketten mást látnak. Modern korunk társkapcsolatainak sokkal többet kellene kibírnia, mint a régi korok jól bevált férfi-nő együttélési módjának.
Jánosi Dávid egyetlen férfiként a leggyengébb láncszemet képviselte a szereposztásban. A hét nő, akik mind a szerelmére pályáztak, erősebbek, határozottabbak voltak nála. A hölgykoszorú majdnem teljesen egységes játékot produkált. Mindahányan egy színfoltot alkottak ebben a furcsa összeállításban. Koncz Andrea volt a legrámenősebb és elszántabb. Dögös csajként nagyon akart nyerni, ám kudarcot vallott. Esztergályos Cecília korát meghazudtoló energiával küzdött, ő inkább a többieket akarta legyőzni, és nem a férfit magához kötni. Timkó Eszter cicás ragaszkodással akart tért nyerni, de küzdőképessége csekélynek bizonyult. Nemes Wanda helyzete volt a legkönnyebb, ő végig megtartotta nyerő pozícióját. Szabó Zsuzsának és Orosz Csengének kisebb szereplehetőség jutott, beleolvadtak sorstársaik küzdelmébe.
A jó hangulatú, feszültségoldó vígjátékot Dörner György rendezte, a rendező munkatársa Ullmann Krisztina volt.
Bemutató: 2021. június 4. Megtekintett előadás: 2021. június 2.
Budapest, 2021. június 4-én Földesdy Gabriella